A bajnoki döntőnek is beillő mérkőzésen a Chelsea, amelynek már egy döntetlen is bajnokságot ért volna, értelemszerűen inkább a védekezésre helyezte a hangsúlyt (Drogba játszott egyedül valódi csatárt), míg a Manchester Louis Sahával és Wayne Rooney-val rohamozott – Ruud van Nistelrooy tehát kimaradt a kezdőből. Ahhoz képest, hogy a Unitednek mindenképpen győznie kellett, öt perc után máris vezetett a Chelsea. Egy bal oldali szögletet Drogba fejelt kapu felé nem különösebben veszélyesen, de a gólvonaltól két méterre William Gallas belestukkolt a labdába és Van der Sart becsapva a hálóba továbbította. Ezt követően a Manchester átvette a játék irányítását, de hiába, valamirevaló helyzetig sem jutott a csapat. A 23. percig szenvedett a United: akkor Rooney lépett ki négy kék mezes között, de 13 méterről, csak Cech-hel szemben állva gyatrán mellé lőtt. Ezen kívül csak a 43. percben veszélyeztetett komolyabban a Manchester, akkor Rooney 23 méteres lövését tolta ki Cech a jobb alsó sarokból. Összességében azonban hiába próbálkoztak bármivel a Vörös Ördögök, akik elsősorban középen erőltették a támadásokat, minden átütő erő nélkül. A Chelsea a szokásos játékát nyújtotta (pontosabban az olyankor szokásost, mikor jól futballozik a csapat): szinte hibátlanul védekeztek, és gyors megugrásokkal kísérleteztek, bár veszedelmesen nagy helyzeteket ők sem alakítottak ki. A második játékrész is az elsőhöz hasonló forgatókönyv szerint alakult: támadgatott a Manchester, aztán kicsit megrázta magát a londoni gárda, és kisebb mezőnyfölénybe került, majd egy óra után eldöntötte a bajnoki cm sorsát is. Joe Cole tudniillik már-már ellenszenvesen nagy gólt szerzett a 61. percben. A kaputól húsz méterre gyötörte őt Nemanja Vidic, Rio Ferdinand és Mikael Silvestre, amikor a középpályás egy visszahúzós csel utáni gyors ritmusváltással kilépett a három ellenfél között. A United védői mindhárman azt hitték, valaki más zár majd vissza az alapvonal felé, így lemaradtak Cole-ról, aki a tizenhatoson belülre érve aztán gyönyörűen felrúgta a labdát a rövid felső sarokba. A gól után Sir Alex Ferguson még behozta van Nistelrooyt a gyakorlatilag észrevétlen Cristiano Ronaldo helyére, de ez sem hozta meg a várt sikert, sőt: a 72. percben egy gyors akciót követően Ricardo Carvalho lőtte be a hazaiak harmadik gólját. Joe Cole-lal az egész lelátó együtt örült Joe Cole-lal az egész lelátó együtt örült Ettől aztán elvesztette maradék kedvét is a United, amelynek ekkor már négy gólt kellett volna lőnie, hogy életben tartsa bajnoki reményeit. A 79. percben ráadásul Rooney még szerencsétlenül is ütközött Ricardo Carvalhóval, és jobb sípcsontját fájlalva maradt a földön – végül hordágyon kellett levinni. A 65. perctől ráadásul John Terry is sántikálósra fogta, így Sven-Göran Eriksson angol szövetségi kapitánynak lesz némi aggódnivalója a következő órákban. A végére a Chelsea-focisták már kényelmesen és felszabadultan labdázgattak a kedvetlen vendégek között. Drogba még kihagyott egy százszázalékos ziccert kb. egy méterről, de az utolsó percekre már mindenki többet foglalkozott a bajnokcsapat az oldalvonalnál lelkesedő cserejátékosaival és a győzelmet ünneplő drukkerekkel, mint a pályán csak a lefújásra várókkal. A Chelsea győzelmével 12 pontos előnyre tett szert a második Manchesterrel szemben, azaz 2005 után ismét megnyerte a bajnokságot, ráadásul akárcsak tavaly, idén sem kapott ki hazai pályán José Mourinho gárdája. A londoniak nem játszották mindig a legtetszetősebb futballt az idény folyamán, de eredményességükhöz nem férhet kétség.