Tekintve, hogy Roman Abramovics pénztárcájának nincsen feneke, nem meglepő, hogy a Chelsea szombaton is hallatott magáról. A kiszemelt nagyágyúk közül Michael Ballack már a kékeké, Andrij Sevcsenko is útban van London felé, így José Mourinho főbb kívánságai közül már csak egy balhátvéd hiányzik – elvben ő lenne Roberto Carlos –, azaz lehet foglalkozni a kevésbé sürgős ügyekkel is. Ilyen Salomon Kalou esetleges leigazolása. A Feyenoord csatáráért gyakorlatilag fél Európa sorban áll, a minap éppen a Fernando Morientest megszerző Valencia jelentette be, hogy ő a következő célpontja. Ám a Chelsea-vel manapság senki sem mer versenyre kelni, s nem is érdemes: Kalou is az angol fővárosba vágyik. „Azt alapul véve, hogy Salomon távozni akar, megengedtük neki, hogy tárgyaljon a Chelsea-vel. Jó ideje mi is párbeszédben állunk a klubbal, és habár jó irányba haladunk, döntés még mindig nincsen. Mindenesetre az angolok kivételes tehetségnek tartják Salomont” – nyilatkozta a Feyenoord kereskedelmi igazgatója, Chris Woerts. A történet valóban nem ma kezdődött, de a transzfert nehezíti, hogy Kalou elefántcsontparti, s mivel még nem rutinos válogatott, Európai Unión kívüliként egykönnyen nem kap munkavállalási engedélyt Albionban. E problémát kívánták áthidalni úgy, hogy Kalou többször is bejelentette igényét a holland állampolgárságra – az ügy lezárultáig a Chelsea hajlandó is lett volna kölcsönben Rotterdamban hagyni –, ám azt nem kapta meg, mert a bevándorlási miniszter nem olyan nagy rajongója a játékosnak, mint a kérvényt pártoló Marco van Basten és Johan Cruyff. A holland szövetségi kapitány persze nem a Chelsea miatt támogatta az ötletet, hanem önös érdekből: tehetséges ifjúként Kalou is jó eséllyel pályázhatott volna a világbajnoki kerettagságra. A sikertelen próbálkozások nyomán Kalou mostanra letett arról, hogy megkapja a holland útlevelet, mi több, közölte, hogy szívesen játszana az elefántcsontparti válogatottban, így aztán a londoniak most azzal érvelhetnek majd a munkavállalási engedélyt kiadó hatóságnál, hogy Kalou hatalmas tálentum. Amúgy volt már hasonló eset, a brazil Kléberson is hiába érkezett világbajnokként, a szigorú kritériumoknak nem felelt meg, a Sir Alex Ferguson vezette manchesteri küldöttség mégis meggyőzte a bírákat. Az „oranje” névsorából George Boateng is kimaradt, ám a Middlesbrough nagyon is számít rá. „A hír igaz, nagyon közel a megegyezés, úgy tűnik, a jövő héten befejezhetjük a tárgyalásokat, és aláírhatjuk az újabb három évre szóló szerződést, ami jó hír George-nak is” – mondta a 30 éves középpályás ügynöke, Sigi Lens. A dolog érdekessége, hogy miután Steve McClarenből szövetségi kapitány lett, a Borónak momentán nincsen edzője, mert Terry Venables visszautasította a felkérést – tán éppen McClaren miatt, aki saját tanácsadójának szeretné megnyerni a nagy öreget. Venables kiszállásával az anno a Celticet irányító Martin O’Neill a favorit. Az Andy Johnsonért tartó versenyfutás is gazdagodott egy újabb fejezettel, ugyanis a Bolton és a Wigan után az Everton is 8.5 millió fontra emelte a tétet, amit a Crystal Palace „tisztességes ajánlatnak” minősítve elfogadott. Innentől kezdve már csak a játékoson múlik, hogy hova megy. Az általa eredetileg preferált Everton elnöke, Bill Kenwright emberére talált a Wigant vezető Dave Whelanben: utóbbi saját helikopterével ment az angolok edzőtáborából elengedett Johnsonért, és heti 40 ezer fontot garantáló szerződéstervezetet dugott az orra alá. Nem rossz ajánlat…