Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

A Stamford Bridge története	terry12	2006.01.20. 15:26
A Stamford Bridge 1877-ben nyitott meg, de története első 28 évében szinte kizárólag a London Athletic Club használta, atlétikai versenyekre. 1904-ben azonban a Mears testvérek megvásárolták a területet, futballcsapat alapítása céljából. A stadiont eredetileg a Fulham számára ajánlották fel, de ők azt visszautasították. Így került a képbe az akkoriban éppen megalakult Chelsea FC. Az eredeti arénát Archibald Leitch tervezte. A keleti oldalon egy 110 méter hosszú, 5000 fős lelátó állt, körben pedig egy hatalmas betonteknő további 95000 embernek biztosított helyet. Ezzel a Stamford Bridge a második legnagyobb aréna volt az országban, a Crystal Palace stadionja mögött. A Stamford Bridge névnek régi története van. A mai East Stand mögött futó vasútvonal helyén régen egy Stanford Creek nevű patak csordogált. A patakot pedig két kis híd keresztezte a közelben: a Sanford Bridge és a Stanbridge. Valószínűleg ezek összegyúrásából, és egy apró betűcserével alakult ki a stadion mai neve. Az első komolyabb építkezés a híres Shed End 1930-as felhúzása volt. Érdekes látványt nyújtott teteje, mely a teljes lelátó legfeljebb egyötödét fedte le. A hatvanas évektől kezdve a Shed-ben gyűlt össze a „kemény mag”; itt született az összes szurkolói dal. Nevének eredete – magyarul pajtát, istállót jelent – ismeretlen, és csak később kapta. A Shed utolsó meccse az 1994 május 7-i, Sheffield Utd elleni volt, utána átépült. A North Stand 1939-ben épült, és eltérő szerkezete révén teljesen elütött a már álló többi lelátótól. Később, 1975-ben átépítették. A hatvanas évek közepén a West Stand állóhelyes betonteknőjét korszerűbb, ülőhelyes lelátóvá építették át. A hetvenes években, a Chelsea aranykorában komoly terveket szőtt a klubvezetőség. A Stamford Bridge-et egy ötvenezres, ovális alakú, csak ülőhelyes arénává akarták átalakítani. Ennek első lépése volt a régi East Stand lecserélése. Az ekkor felhúzott lelátó az akkori építészet csúcsterméke volt, és – némi változtatással – ma is áll. Sajnos a merész tervek csődbe juttatták a klubot. Nemcsak hogy leállt az építkezés, a legjobb játékosokat el kellett adni, és a másodosztályba zuhant a csapat. A Stamford Bridge-et egy ingatlanfejlesztő csoport vásárolta meg, és félő volt, hogy a területen lakóházak vagy bevásárlóközpont épül majd, a Chelsea pedig osztozkodhatott volna a Fulham vagy a QPR stadionján. A nyolcvanas évek közepén azonban Ken Bates megvásárolta a klubot, és szép lassan újra felépítette a romjaiban heverő Chelsea-t. A Stamford Bridge – hosszas csatározások után – végül 1992-ben került vissza a klubhoz. Ironikus módon épp az ingatlanfejlesztők jutottak csődbe… 1994 nyarán országos méretű stadionrekonstrukciós program indult Angliában – az összes állóhelyet fel kellett számolni az arénákban. Így pusztult el a legendás Shed is. A North Stand helyén épült lelátó a Matthew Harding Stand nevet kapta, az akkoriban helikopterbalesetben elhunyt klubigazgató emlékére. Az új Shed End mögött a Chelsea Village Hotel épült fel. A West Stand átépítésekor még kisebb problémák adódtak. Építési engedély hiánya (azaz meg nem adása) miatt a stadion ezen része csak 2001 nyarára készült el teljesen. A mai Stamford Bridge 42.522 néző befogadására alkalmas, és Európa egyik legkorszerűbb stadionja. Mellette található Chelsea Village szabadidős központ része két négycsillagos hotel, öt étterem és több konferenciaterem is

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk